Avagy, hogyan nem fog az M.I. új szabadságszobrot alkotni...
Egy szobor esetében végtelen a szabadság, kivéve éppen a szabadságszobrok esetében. Itt azért a közönség felé van egy teljesítendő elvárás, egy hagyományos, vagy klasszikus stílusú, könnyen értelmezhető alkotásról.
A problémák itt kezdődnek, hogy az M.I. nem valódi értelem. Annyit tud, amennyit belekódoltak, meg amit az internetről összeguberál. És mi jön szembe ennél a fogalomnál elsőként?...
A főbb ismertetőjegyek egyértelműen az amerikai szabadságszoborra utalnak. De tudja ezt máshogyan is.
Oké, pont az arca sehogyan sem jött össze, de legalább monumentális. Sőt, a távolban van valami kivehetetlen, de talán még hatalmasabb alkotás. Még a talpazat is egy másolat. Ez nagyon kevés. Most kapaszkodjon meg mindenki, mert ki lett adva, kifejezetten Magyarország számára készüljön és azt szimbolizálja, meg a magyar kultúrát vegye figyelembe! Nem ment át az üzenet, finoman szólva.
De van ez tovább is, jöjjön a klasszikus változat!
Ez már tökre magyar, hiszen valami Parlamentféle is látszik mögötte. Önállóan egész jó. De mit jelképez?
Végül jöjjenek a szárnyasok! Szinte semmilyen módon nem lehet lebeszélni a szárnyak aplikálásáról. Semmiféle utasítás nem volt, ami miatt ez kötelező lett volna.
Itt is lenne az ősmagyar turulnő. Vagy valami hasonló.
Ez kifejezetten mutatós a palásttal, meg a hatalmas cizellált szárnyakkal. A mozdulat, mintha le akarna lépni a talpazatról is meglepően jó, szinte élővé teszi.
A sok ugyanolyan megoldást megpróbáltam a meghökkentő utasítással feldobni. Nos, sok mindenen meg lehet hökkenni. Ez a szárnyas szörnyeteg okozhat rémálmos éjszakákat. Egy ilyet kitenni szabadságszobornak, az kimaxolná a meghökkentést.
Azt hiszem, érthető, miért nem lesz még egy ideig mesterséges tervezésű szabadságszobrunk.